Fried István: Jókai Mórról másképpen. Budapest, Lucidus Kiadó. 2015. 214 p. 3000 Ft. Az utóbbi évtizedben fellendült Jókai-kutatások új fejezetet nyitottak a magyar romantika regényírásának,– kiváltképpen a Jókai-értelmezés –történetében. A nemzeti nagyelbeszélés mesemondójának szerepében látott Jókai helyébe egy korszerűen gondolkodó, a prózai epika új lehetőségeit rendszeresen megpróbáló szerző lépett, aki egyszerre volt a nemzeti irodalom népszerű szerzője és az európai regényírói törekvésekre a maga módján reagáló író. A tanulmánykötet a Jókai-kutatás elhanyagolt területeire merészkedik, az elemzések igyekeznek rámutatni arra, hogy miképpen alapozza meg néhány Jókai-mű az európai irodalmakkal egy nyelvet beszélő prózát, s miképpen vág csapást az elbeszélői elképzelések sűrűjében egy összetettebb, „modernebb” és a mával párbeszédben elgondolható regényirodalom számára.
	Pomogáts Béla: Történelmi sorsfordulók. Az I. világháború a magyar irodalomban. Budapest, Lucidus Kiadó. 2015. 144 p. 2400 Ft. A kötetben szereplő tanulmányok képet adnak arról, hogy a magyar irodalom miként „dolgozta fel” az első világháborús eseményeket, majd ezek tragikus trianoni következményeit. Ady Endre, Szabó Dezső, Kuncz Aladár, Makkai Sándor és mások műveiben megfogalmazott következtetéseket és tanulságokat fájdalmas szükség ismernünk, mert tudnunk kell, hogy mi történt velünk, mi ebben a mi felelősségünk és miben játszott szerepet a nagyhatalmak, közöttük a békecsináló nagyhatalmak elfogultsága, közönye, rosszindulata.
	Takács Péter: A székelyek szolgálónépei az 1820-as úrbérrendezési kísérlet idején. Budapest, Lucidus Kiadó. 2015. 287 p. 3400 Ft. Az 1817-es erdélyi éhínség mélypontján, I. Ferenc osztrák császár és magyar király körutat tett a Nagyfejedelemségben. A nyomor láttán (nyolcvan-százezer éhhalál) úgy döntött, hogy a Magyar Királyságban az 1767-től végrehajtott földesúr-jobbágy viszony szabályozásához hasonló úrbérrendezéssel elejét veszi a tragédia megismétlődésének.Gróf Cziráky Antal kamarai alelnök irányítása és felügyelete mellett megvallatták minden erdélyi település szolgálónépeit a földesuraikhoz fűződő viszonyukról. Ma használatos terminológiával 1820 novemberére – felbecsülhetetlen értékű szociológiai és statisztikai – felmérést készítettek Erdély 2400-25000 településéről. Közben a császár meggondolta magát. Az úrbérrendezést elhalasztotta. A felmérés anyagát levéltárba tétette. Ebből az anyagból rekonstruálta Takács Péter a székelyeknek és szolgálónépeiknek az 1820-as társadalmi kapcsolatrendszerét, életmódját és vagyoni viszonyait.